„– És mit sugall Ön szerint, hogy Orbán jelentette be az első megerősített fertőzéseket?
– Azt mutatja, hogy nálunk a politika bizonyos dolgokat kivesz a szakmai irányítás kezéből, mindenhatónak igyekezve beállítani a politikát, magukat. Holott az teljesen nyilvánvaló, hogy egy politikus teljesen alkalmatlan egy járvány elleni küzdelem levezénylésére. Ahhoz szakemberek kellenek. Még akkor is igaz ez, ha világos, hogy a népegészségügyi hatóságok kompetenciáját meghaladó intézkedésekre is sor kerülhet. Nem azt mondom, hogy más országokban nem fordul elő, hogy a vezetők – például a francia elnök vagy az olasz kormányfő – is szerepet vállalnak a nyilvánosság előtt ilyen esetekben, de csak a szakma mögötti támogatást demonstrálandó. Nálunk azonban Orbán volt az, aki bejelentette a fertőzéseket. Pedig az embereket inkább az nyugtatja meg, ha a szakmai hatóságok, a járványügyi intézmények szakemberei adnak kimerítő tájékoztatást. Orbán Facebook-üzenetében persze elmondta, hogy van elég minden szükséges eszközből, ám ez túlságosan általános, az emberek konkrétumokra, konkrét intézkedésekre, számokra, stb. kíváncsiak. Orbánék persze ezzel is azt akarják demonstrálni, hogy uralják a helyzetet.
– Mint Rejtőnél a Vesztegzár a Grandhotelben c. regényében, amikor »A hallban csodálkozva, aránylag higgadtan fogadják az eseményeket, de amikor egy hivatalos személyiség azt kiáltja, hogy ’mindenki őrizze meg nyugalmát, nincs semmi baj!’ – nyomban kitör a pánik?«
– Valahogy így. Orbán ilyen jellegű szerepvállalásának van egy olyan olvasata, hogy önmagát a nemzet atyjaként próbálja beállítani. A metakommunikáció is fontos, az pedig ebben az esetben ezt üzente, nem pedig azt, amit másutt egy-egy politikai vezető, hogy a kormány átérzi a felelősségét. Ő megmentőként próbálja magát beállítani. Értem ugyan, hogy vannak olyan intézkedések, amelyek szükségessé teszik a politika szerepvállalását egy ilyen ügy kezelésében, de messze nem tartunk ott, hogy rendészeti szerveket kellene mozgósítani – ne adj’ Isten – városok körbezárásához, stb.